 Tranzakcióanalízis (TA)
Eric Berne (1961) fejlesztette ki a tranzakcionális analízist, és ő ösztönözte a legdinamikusabban annak alkalmazását. A TA a minden emberben meglevő három fő „egoállapotra" koncentrál: a Gyermeki, a Szülői és a Felnőtt egoállapotaira.
Az embernél ezeknek a pozitív és negatív vonásoknak különböző aspektusai nyilvánulnak meg. Pl. annál a gyermeknél, akit szülei túlzottan ellenőriztek vagy szabályoztak, gátlásos vagy bűntudatos egoállapot alakulhat ki. Ennek eredményeképpen, ha ez az ego-állapot aktivizálódik az egyén nagyon nagy feszültséget él át.
A TA terápia a generációkon átívelő un. sorskönyvi üzenetek módosításával az énállapotok változását segíti. A TA rendszerterápia is egyben: a családokat ás párokat kommunikációjuk és „játszmáik” elemzésével segíti saját egyéni és transzgenerációs sorskönyvükből kilépni.
ajánlott irodalom: Játszmák nélkül, Bp. 1999, Helikon
Ericksoni hipnoterápia
Milton H. Erickson (1902-1980) által kidolgozott és nevével fémjelzett ericksoni hipnózis merőben más személeti és módszertani alapra helyezte a hipnoterápiát.
Erickson sokat idézett mondása, miszerint „a tudattalan sokkal okosabb, mint mi magunk". Ennek hasznosítása az ericksoni hipnoterápia igazi jelentősége. Erickson szerint tanulási folyamatokhoz bizonyos képességek szükségesek, de valójában sokkal több képességünk van, mint amennyi tudatos bennünk. Hallatlan mennyiségű tapasztalatunk van külső (külvilági tényezők) és belső realitásokról (korai tanulási minták, testérzetek, emóciók, emlékek, álmok, fantáziák). E hatalmas mennyiségű, életünk során egyre gazdagodó tapasztalati „tudásunknak" csak kis része tudatos bennünk, azaz a legnagyobb része aktuálisan nem hozzáférhető az emlékezetünk számára. A terápia célja, hogy segítsük a pácienst, hogy az hozzáférjen és megtalálja azokat a belső tudattalan vagy nem tudatos tapasztalati mintáit, képességeit, amelyek megélésével és alkalmazásával leküzdheti problémáit.
Kognitív viselkedésterápia
A kvt szerint a pszichoterápia tanulási helyzetnek tekinthető, és a terapeuta szerepe az, hogy képessé tegye a pácienst tervezett változások végrehajtására a megfigyelhető viselkedés és a gondolkodás terén.
A terapeuta szerepe a leggyakrabban a folyamat olyan irányba való terelése, hogy a személy ne csak csökkentse inadekvát viselkedéseit és attitűdjeit, hanem kielégítőbb és konstruktívabb viselkedéseket is tanuljon. A terápiában g yakran meg kell változtatni az irreális elvárásokat; ennek során a kliens rájön, hogy hogyan alakultak ki bizonyos viselkedései és elvárásai, és hogy korábbi tapasztalatait hogyan alkalmazta hibásan, vagy miként általánosította túlzott mértékben.
A terápiában a kliensnek meg kell tanulnia, hogy mások érzéseivel, elvárásaival, motivációival és szükségleteivel is foglalkozzék.
ajánlott irodalom: Judith S. Beck: Kognitív terápia, Bp.2002, VIKOTE
Szakmai linkek
|
